Cinematograph

Kopogás a kunyhóban

2023. február 12. - Recensor

M. Night Shyamalan legújabb misztikus thrillere a Kopogás a kunyhóban (Knock at the Cabin) egy újabb különleges történet az indiai származású rendező sajátosan elvolt filmjeinek sorában. A legjobb Shyamal-film, a Jelek óta kereken 20 év telt el és ezen idő alatt a mára 52 évessé váló rendező stílusa jelentős közkedveltséget szerzett a rajongók körében. Ezúttal is egy rejtélyes sztorit élvezhetünk tőle, mely a 110 perces játékidő alatt végig leköt bennünket.

kopogas.jpg

A kép forrása: LINK

Adott egy erdei kunyhó, ahol egy homoszexuális pár éldegél (vagy nyaral) egy kislánnyal, akit baba-korában fogadtak örökbe. És adott egy 4 tagú banda is, akik megtámadják őket ebben az "isten háta mögötti" kis házban. Az agresszor csapat arra kényszeríti a két férfit, Eriket (Ben Aldridge) és Andrew -t (Jonathan Groff), hogy egymás ellen forduljanak és az emberiségért végezzenek a másikkal. Hogy ki öl meg kit, az rájuk van bízva. Ha azonban húzzák az időt, a banda tagjai sorra végeznek egymással és közben a Földön különböző természeti katasztrófák történnek (cunamik, földrengések és egyéb tragédiák).

A két férfi eleinte nem hisz a támadóknak, noha vezetőjük, Leonard (Dave Butista) nagyon meggyőzően adja elő az egészet és emberei is teljes hittel vetik alá magukat saját kivégzéseiknek. Andrew mégis úgy véli, hogy a támadók egy egyszerű öngyilkos szekta tagjai, akik kiszúrták őket a halálra, mert homokosok. A televízióban megmutatott katasztrófák, melyek valóban sorra bekövetkeznek, ahogyan telik múlik az idő, szerinte véletlen egybeesések. Egyszer azonban eljön az a pont, amikor Andrew és Erik kezdik elhinni, hogy itt valóban nagyon súlyos a helyzet. A végeredmény ütős és letaglózó, a zárójelenetek bennünk maradnak.

Az első ami kritikaként valóban megfogalmazódik bennünk, az a hitelesség. Hihető e például, hogy valaki annyira vakon higgyen valamiben (egy álomban) hogy azért az életét áldozza. A banda 4 tagja ugyanis annyira elhiszi, hogy a valóságot álmodta meg és hogy a világnak valóban vége-szakad, hogy békésen tűri, hogy a többiek megöljék (annak elkerüléséért). Ez a fajta fanatizmus nem túl hihető, főleg, hogy életük teljében lévő átlag-emberekről van szó (akik közül az egyiknek még kis gyermeke is van otthon).

kopogas_a_kunyhoban.jpg

Másik probléma a homokos pár szerepeltetése, ami mintha valamiféle PC célokat szolgálna (political correctness) mert mással nem nagyon magyarázható, hogy nem egy formális és tipikus "átlag"-család" van a középpontban, (apával, anyával és gyerekekkel) hanem egy homoszexuális pár egy ázsiai kislánnyal (double PC). Kicsit klisé-szerű ez így és melo-dramatikus a végkifejlet is.

Pozitívum a rendezés, mely mindig ad valami izgulni-valót és pozitívum Dave Bautista játéka is, hiszen teljesen új oldaláról mutatja meg magát. A Kopogás a kunyhóban főleg azoknak való, akik szeretik a misztikus történeteket és az izgalmakat vegyítve "fogyasztani" és kevéssé érdekli őket a hihetőség. A Cinematograph blognál pozitív irányba billen a mérleg, mi 70%-ot adunk Shyamalan legújabb thrillerére. cinematograph_also.jpg

Az 5 legjobb háborús film, mely megtörtént eseményekre épül

A háborús filmek többsége egy-egy valós háborúhoz kapcsolódó eseménysorozatot, csatát, hadjáratot mutat be, kiemelve a háború borzalmait és a központi karakterek hősiességét. Bár a közeg, melyben a cselekmény játszódik egy megtörtént háború, maga a történet lehet kitalált vagy valós is. Kitalált történetre példa a remek Kelly hősei című 1970-es második világháborús film vagy egy másik nagy klasszikus, az 1968-as Kémek a Sasfészekben. Jelen lista azonban a ténylegesen megtörtént eseményekre épülő háborús filmekre fókuszál, kiválasztva az 5 legismertebb és (szerintünk) legjobb alkotást. Ezek között nem akartunk rangsort felállítani, mind az öt kitűnő és különleges alkotás.

Fegyvertelen katona

fegyvertelen_katona.jpg

A kép forrása: LINK

A Mel Gibson rendezte 2016-os Fegyvertelen katona a Hacksaw Ridge nevű okinawai hegygerinc második világháborús amerikai elfoglalásáról szól, melynek során egy amerikai szanitéc, bizonyos Desmond Doss - aki vallási okokból nem használ fegyvert - megmenti 75 katona-társa életét. Az esemény valóban megtörtént, Dosst az amerikai elnök, Harry Truman személyesen tüntette ki önfeláldozó hősiességéért. A filmben Andrew Garfield alakítja az őrvezetőt, akinek szinte egész életét végigkísérhetjük, szerelembe esésétől (a szépséges Dorothyval, akit Teresa Palmer alakít) egészen hőstettéig. A film egyik érdekessége, hogy minden szereplője ausztrál három kivétellel (Garfield, Vince Vaughn és Sam Worthington) és még a forgatási helyszíneket is Ausztráliában választották ki. Átélhetőek a csatajelenetek, melyekben szinte ott vagyunk mi is, a japán katonák ellen rohamozó amerikaiak között.

A halál 50 órája

halal_50_oraja.jpg

A kép forrása: LINK

Ken Annakin 1965-ben rendezte meg A halál 50 órája (Battle of Bulge) című háborús filmjét, mely a náci Németország utolsó nagy második világháborús ellentámadását mutatja be a nyugati fronton, mégpedig 1944 karácsonyán. A hadművelet, mely az ardenneki offenzíva (vagy Wacht am Rhein később Herbdstnebel) fedőnevet kapta megfordíthatta volna a háború menetét, ám végül kudarcba fulladt a szövetséges légierő közbeavatkozása és a német páncélosok üzemanyaghiánya miatt. A filmben Robert Shaw jeleníti meg a hadművelet kulcsemberének tekinthető Hessler ezredest, akinek a valóságban Joachim Peiper SS-Standartenführer felel meg leginkább (aki a hadművelet idején még csak alezredes). Látunk harckocsi támadásokat és látjuk a hírhedtté vált malmedy mészárlást is, melynek során 130 amerikai foglyot végeztek ki az SS alakulatok. És persze felcsendül a híres Panzerlied is, mely a film egyik leglelkesítőbb jelenete.

A híd túl messze van

messzevolta_ahid.jpg

A kép forrása: LINK

Cornelius Ryan híres regényét 1977-ben vitte filmre Richard Attenborough rendező, parádés szereposztással, James Caan, Robert Redford, Michael Caine, Gene Hackman, Anthony Hopkins, Sean Connery főszereplésével. A film az 1944 őszére időzített Market-Garden hadműveletnek állít emléket, bemutatva a szövetségesek legnagyobb légideszant hadműveletét Hollandiában, a hidak megkaparintásáért. A támadásban 10 ezer brit ejtőernyős dobtak le Arnhem közelében az ottani Rajna-híd elfoglalására és további ezreket az odavezető egyéb hidak megszerzéséhez. A hadművelet második szakaszában szárazföldi erőknek, szövetséges páncélos alakulatoknak kellett volna elérniük ezeket a hidakat, hogy megnyissák az utat Németország ipari szívébe, a Ruhr-vidékhez. Ám a hadműveletet sajnos rosszul tervezték meg: nem számoltak az éppen Arnhemben állomásozó II. SS páncéloshadtesttel, mely lemészárolta az oda ledobott 10 ezer ejtőernyős 75%-át. A szárazföldi erők számára túl messze volt a híd, hogy felmentsék a bátor légideszantosokat. A film kitűnően mutatja be az egész hadműveletet, az angol ejtőernyősök elkeseredett harcát.

A sólyom végveszélyben

solyom_vegveszelyben.jpg

A kép forrása: LINK

Ridley Scott 2001-es filmje, az amerikai rangerek 1993-as szomáliai bevetéséről szól, mely tragikus véget érve és teljes kudarcba fulladva 19 amerikai katona halálát okozta. Az amerikaiak William F. Garrison tábornok vezetésével egy bizonyos Mohamed Farrah Aidid nevű hadúr ellen próbálnak meg fellépni, mert a helyi kiskirály humanitárius katasztrófát okozva sanyargatja Szomáliát és lopja el az ENSZ segélyszállítmányait. Az akciót alig egy órásra tervezik, ám a nem várt nehézségek miatt végül két naposra nyúlik. Helikopterekről vetnek be Mogadishu belvárosában 75 rangert és 40 delta force kommandóst illetve szárazföldi támogatásként egy 12 járműből álló konvojt. Ám az egész balul sül el, az egész város a rangerek ellen fordul és bár közel ezer szomáliai esik el az utcai harcokban, megsebesül 73 amerikai is és elesik 19 ranger (köztük néhány deltás is). A filmben olyan sztárokat láthatunk, mint Ewan McGregor, Josh Hartnett, Eric Bana, Tom Sizemore és Orlando Bloom.

A leghosszabb nap

leghosszabb_nap.jpg

A kép forrása: LINK

Az 1962-es háborús film, a normandiai partraszállás előzményeit és sikerét mutatja be, mint az egyik leghíresebb háborús film-klasszikus. Itt is láthatunk nagy sztárokat, hiszen szerepel a filmben: John Wayne, Henry Fonda, Sean Connery, Richard Burton, Robert Mitchum és André Bourvil. A film egyik különlegessége, hogy mindkét oldal szempontjából megmutatja az eseményeket, hiszen látjuk a szövetséges partraszállás nyomán a német hadvezetésben mutatkozó pánikot, kapkodást és elszántságot csakúgy, mint az amerikai tábornokok várakozását majd küzdelmét a normandiai hadműveletben. Kapunk rengeteg harctéri jelenetet, átélhetjük az összecsapásokat földön, égen és vizen. Két főszereplő alakítása külön kiemelést érdemel, az egyik John Wayne (mint Vandervoort alezredes) a másik Curd Jürgens (mint Blumentritt tábornok). A fekete-fehér kivitel valahogy ma is ad a filmnek egy sajátos történelmi hangulatot. cinematograph_also.jpg

 

Keresztapa vagy Remény rabjai

A legjobb filmek rangsorát hosszú ideje két film vezeti egymással versengve (többek között a világ legnagyobb filmes adatbázisával rendelkező IMDb filmes portál listáján), mégpedig a Keresztapa trilógia legelső, 1972-ben készült része és az 1994-es Remény rabjai. Az előbbire eddig 1,9 millió szavazat érkezett a rajongóktól (az oldal 1990-es alapítása óta) mégpedig 9,2 pontos átlaggal, az utóbbira pedig 2,7 millió voks jött, szintén 9,2 pontos átlaggal. Fej-fej mellett vannak tehát és tényleg nagyon nehéz köztük sorrendet kialakítani, mivel mindkettő zseniális alkotás. (A szívem mégis kicsit az egyik felé húz inkább, de ezt csak posztom legvégén teszem egyértelművé.)

keresztapa.jpg

A kép forrása: LINK

A Keresztapa három Oscart is bezsebelt 1973-ban: arany szobrocskával jutalmazták Mario Puzot az alapműért és forgatókönyvért, Francis Ford Coppolát a kiváló rendezésért és Marlon Brandot mint legjobb főszereplőt. A film különlegessége, hogy egy rejtélyes világba enged bepillantást a nézőknek, mégpedig az amerikai Cosa nostra (olasz maffia) világába, mely az átlagemberek számára jórészt ismeretlen. Megismerhetjük a Corleone családot, vitáikat, belső feszültségeiket és harcaikat riválisaikkal. Mindezt olyan kitűnő színészek "tolmácsolásában", mint Al Pacino (Michael Corleone "bőrébe" bújva), James Caan (Sonny szerepében) és Robert Duvall (mint Tom Hagen, a család ügyvédje). A szicíliai Corleone település ma is a turisták egyik kedvelt célpontja Olaszországban, noha mint a történetből kiderül az eredetileg Andolini névre hallgató család Amerikába településekor kapta a Corleone nevet, amikor a gyermekként odaérkező Vito (a család-alapító keresztapa) vezetéknevét rosszul értelmezték a vámon. Akárhogyan is, de a dinasztia felemelkedik és a Cosa nostra egyik legbefolyásosabb családja lesz Amerikában.

Noha a Keresztapa jórészt az 50-es 60-as években játszódik, az amerikai olasz maffia fénykora inkább az 1920-as és 1930-as évekre tevődött, amikor az első nagy maffia-klánok kezükbe kaparintották az egyes amerikai nagyvárosokat. Ilyen legendás maffia-család volt a Genovese (Lucky Luciano alapításával), a Gambino, Lucchese, Bonanno és Colombo család. És ott volt persze a legendás Al Capone is, aki 1925 és 1931 között egész Chicago uraként tartotta zsebében a helyi rendőrséget és szinte az összes bírót. Kit ne érdekelt volna ez a különleges világ, melybe 1972-ben Francis Ford Coppola révén végre bepillantást nyerhettünk. A Keresztapa mára fogalommá vált és egy életérzéssé, hiszen más filmekben idézik és jellemző mondatait mindenki ismeri.

A Remény rabjai egészen másfajta történet, noha szintén ugyanabban korszakban játszódik (az 1947 és 1967 közötti Amerikában, pontosabban annak egyik börtönében). Az alaptörténet Stephen King 1982-ben megjelent kisregényére épül (Rita Hayworth and the Shawshank Redemption) melyet aztán 1994-ben a magyar származású Frank Darabont vitt filmre. A sztori kezdetben nem aratott zajos sikert az amerikai mozikban, ám később a házimozi-piacon valósággal berobbant a közérdeklődésbe. Milliók, tízmilliók voltak rá kíváncsiak és 2008-ra beérte az addig töretlenül legnépszerűbb Keresztapát a filmes népszerűségi-listákon (inentől van holtversenyben az IMDb oldalán is Coppola filmjével).

remeny_rabjai.jpg

A kép forrása: LINK

A Remény rabjainak középpontjában egy 36 éves amerikai átlagember egy bizonyos Andy Dufrense nevű bankár áll, akit egyszer csak életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélnek felesége (és annak szeretője) megöléséért. Ekkor 1947-ben járunk, a világháború utáni Amerikában. A karaktert Tim Robbins jeleníti meg a filmben, hihetetlenül jó alakítást nyújtva. Dufrense teljesen ártatlanul próbálja meg átvészelni a börtönt, de ez eleinte nem nagyon sikerül neki. Bizonyos rabok rászállnak ugyanis és egy ideig úgy néz ki, hogy az állandó verekedések és harcok végül halálát okozzák majd. Ám ekkor megmenti bankár-végzettsége, amellyel hasznossá válik a börtön vezetőinek és főleg igazgatójának szemében. Innentől sokkal jobb lesz helyzete is, főleg miután megismeri egy rabtársát, az akkoriban már 57 éves Boyd Reddinget (akit mindenki csak úgy hív: "Red"). A karaktert Morgan Freeman alakítja ugyancsak zseniálisan. A két rab barátsága végigkíséri azt a bizonyos 20 évet, amit együtt töltenek le Shawshank falai között, egészen addig, amíg Dufrense meg nem elégeli az aljas igazgató (Bob Gunton) disznóságait és meg nem lép egy különleges és hihetetlen szökéssel.

A Remény rabjai egy sokrétegű film barátságról, felül-emelkedésről, kitartásról és élet-igenlésről arra tanítva bennünket, hogy soha nem adhatjuk fel és bármennyi baj is ér bennünket mindig lesz legbelül egy hely a szívünkben, melyhez nem érhet semmi bántó vagy rossz dolog.

Ti még sosem éreztétek ez? Hogy ... vannak helyek, melyek nem kőből épültek, hogy van valami itt bent, amit sosem vehetnek el tőled ... nem érhetnek hozzá!

A Remény rabjait fiatalon láttam és már több, mint 25 éve a kedvenc filmem. Bevallom megelőzi nálam a Keresztapát, mert többet adott számomra az életről. Azóta rengetegszer megnéztem újra meg újra és mint általában a legjobb filmek mindannyiszor hatással is volt rám.

cinematograph_also.jpg

A James Bond kérdés

Az idén márciusban már 55 éves Daniel Craig sajnos nem töltheti be tovább az őfelsége titkos-ügynöke szerepkört, így a Broccoli örökösöknek és az 1962 óta létező, a Dr No című legelső Bond-filmmel létrejött James Bond franchise gazdáinak dönteniük kell, mi legyen a karakter további sorsa.

james_bond.jpg

A kép forrása: LINK

Az utóbbi hónapokban, sőt években több lehetséges jelöltről is hallottunk, így felmerült például Tom Hardy, Henry Cavill, Richard Madden, Idris Elba és Liam Hemsworth neve is. A magam részéről Hemsworth a legideálisabb jelölt, hisz karizmatikus figura, 191 centi magas, sportos alkatú és éppen most, januárban lett 33 éves. Amellett szimpi és aránylag kevés kasszasikerben szerepelt, így még "eladható" a szélesebb rajongói tömegeknek is új Bondként.

Ezen a ponton emelném ki, hogy hardcore Bond-rajongónak tartom magam, aki 1989-óta, vagyis a legelső magyarországi Bond-film bemutatója óta (Livence to Kill) követi és szereti a karaktert. Sokat olvastam Ian Flemingről (1908-1964) a karakter kitalálójáról, aki maga is hírszerző volt a második világháború alatt és aki sajnos csupán az első két filmes megvalósítást élhette meg (1962 - Dr. No, 1963 - Oroszországból szeretettel). Ismerem és szeretem a Bond-karakter stílusjegyeit - a vodka-martini felrázva nem keverve dumát, az Aston Martin autó-őrületet, az elegánsan sportos megjelenést, a nőcsábász viselkedés finomságait és az egész MI6 témát a dupla nullás hatáskörrel, Moneypenny rajongással, "Q" és "M" illetve Felix Leiter segítőkkel. Természetesen többször láttam mind a 25 eddig elkészült epizódot és ismerem mind a 6 eddigi Bondot alakító színész történetét (mindkét dologban kialakítva saját rangsoromat).

Éppen rajongásom okán féltem azonban a franchise jövőjét: mi lesz a karakter sorsa, milyen irányba viszik tovább a figurát és találnak e méltó utódot Craig helyére. Nos, a hírek szerint nagy eséllyel a 179 centis és alig 32 éves Aaron Taylor-Johnson lesz a befutó, akit én legutóbb a Gyilkos járat (Bullet Train) című akciófilmben láttam mégpedig tavaly augusztusban. Nos, abban a filmben tényleg jó volt, laza és vicces. Kérdés azonban, hogy fel tud e nőni Bond karakteréhez és képes lesz e arra a sportos, stílusos eleganciára, amit a legjobb Bondok: Sean Connery, Pierce Brosnan és Daniel Craig olyan jól csináltak.

aaron_taylor_johnson.jpg

Aaron Taylor-Johnson. A kép forrása: LINK

Ami a mércét illeti, az bizony jó magasan van: Craig nagyon jól tolta ugyanis, hiszen a legjobb részt egyértelműen ő jegyzi, a 2006-os Casino Royale főszereplésével. Nálam egyébként második az 1995-ös Aranyszem (Pierce Brosnannal) és bronzérmes a már említett 1989-es Magányos ügynök (Timothy Daltonnal). Élmezőnybe sorolom még a Skyfallt és a régi részeket, így az 1962-es Dr. No-t és az 1964-es Goldfingert. Bevallom, szeretem még az 1997-es Holnap markábant is (Pierce Brosnannal), annak ellenére, hogy a Bond-rajongók többségénél a legkevésbé sem kedvenc.

A jövő nehezen található ki, az örökösök elvihetik egy eddigieknél is akciófilmesebb irányba is az egészet, de visszatérhet Bond nyomozósabb, mérsékeltebb változata is, amiben több a krimi-elem és a rejtély. A legutolsó rész, a 2021-es Nincs idő meghalni (No Time to Die) mindenesetre nagyon gyengécske lett és az IMDb-n is csak 7,3 pontot kapott szemben például a 8,0 pontos Casino Royale sikerével. Talán reménykedhetünk a 2024-es új, 26. részben akárki is lesz őfelsége titkos-ügynöke.

cinematograph_also.jpg

Üdvözlünk a Cinematograph blogon!

A cinematográf (kinematográf) a történelem legelső mozigépe, melyet 1895-ben a francia Lumiére fivérek (Auguste és Louis Lumiére) készítettek el. A kifejezés az ógörög kínēma azaz mozgás és gráphein azaz írni szavakból keletkezett.  A cinematográfia a mozgófényképezés és mozgókép tudománya, mely minden filmtudományi ágat felölel. Ezért is annyira elterjedt a mozik esetében a "cinema" megnevezés napjainkban.

cinematograph_lumiere.jpg

A legelső mozi-előadást egyébként 1895 december 28-án tartották Párizsban, a Grand Café indiai szalonjában. Ekkor 10 rövidke kisfilmet mutattak be, melyeket így is ámulva nézett a fizető közönség. A 10-ből az egyik egy vicces burleszk volt (címe: A lelocsolt locsoló), míg egy másik egy érkező vonatot mutatott be, mely valóságos rémületet keltett a nézőtéren. Az első hangosfilm 1922-ben, az első színes film 1937-ben került bemutatásra.

Blogom nevének azért épp ezt választottam, mert ezen az oldalon terveim szerint minden filmes témával foglalkozni fogok, de leginkább filmelemzésekkel és recensiókkal.

***

süti beállítások módosítása