M. Night Shyamalan legújabb misztikus thrillere a Kopogás a kunyhóban (Knock at the Cabin) egy újabb különleges történet az indiai származású rendező sajátosan elvolt filmjeinek sorában. A legjobb Shyamal-film, a Jelek óta kereken 20 év telt el és ezen idő alatt a mára 52 évessé váló rendező stílusa jelentős közkedveltséget szerzett a rajongók körében. Ezúttal is egy rejtélyes sztorit élvezhetünk tőle, mely a 110 perces játékidő alatt végig leköt bennünket.
A kép forrása: LINK
Adott egy erdei kunyhó, ahol egy homoszexuális pár éldegél (vagy nyaral) egy kislánnyal, akit baba-korában fogadtak örökbe. És adott egy 4 tagú banda is, akik megtámadják őket ebben az "isten háta mögötti" kis házban. Az agresszor csapat arra kényszeríti a két férfit, Eriket (Ben Aldridge) és Andrew -t (Jonathan Groff), hogy egymás ellen forduljanak és az emberiségért végezzenek a másikkal. Hogy ki öl meg kit, az rájuk van bízva. Ha azonban húzzák az időt, a banda tagjai sorra végeznek egymással és közben a Földön különböző természeti katasztrófák történnek (cunamik, földrengések és egyéb tragédiák).
A két férfi eleinte nem hisz a támadóknak, noha vezetőjük, Leonard (Dave Butista) nagyon meggyőzően adja elő az egészet és emberei is teljes hittel vetik alá magukat saját kivégzéseiknek. Andrew mégis úgy véli, hogy a támadók egy egyszerű öngyilkos szekta tagjai, akik kiszúrták őket a halálra, mert homokosok. A televízióban megmutatott katasztrófák, melyek valóban sorra bekövetkeznek, ahogyan telik múlik az idő, szerinte véletlen egybeesések. Egyszer azonban eljön az a pont, amikor Andrew és Erik kezdik elhinni, hogy itt valóban nagyon súlyos a helyzet. A végeredmény ütős és letaglózó, a zárójelenetek bennünk maradnak.
Az első ami kritikaként valóban megfogalmazódik bennünk, az a hitelesség. Hihető e például, hogy valaki annyira vakon higgyen valamiben (egy álomban) hogy azért az életét áldozza. A banda 4 tagja ugyanis annyira elhiszi, hogy a valóságot álmodta meg és hogy a világnak valóban vége-szakad, hogy békésen tűri, hogy a többiek megöljék (annak elkerüléséért). Ez a fajta fanatizmus nem túl hihető, főleg, hogy életük teljében lévő átlag-emberekről van szó (akik közül az egyiknek még kis gyermeke is van otthon).
Másik probléma a homokos pár szerepeltetése, ami mintha valamiféle PC célokat szolgálna (political correctness) mert mással nem nagyon magyarázható, hogy nem egy formális és tipikus "átlag"-család" van a középpontban, (apával, anyával és gyerekekkel) hanem egy homoszexuális pár egy ázsiai kislánnyal (double PC). Kicsit klisé-szerű ez így és melo-dramatikus a végkifejlet is.
Pozitívum a rendezés, mely mindig ad valami izgulni-valót és pozitívum Dave Bautista játéka is, hiszen teljesen új oldaláról mutatja meg magát. A Kopogás a kunyhóban főleg azoknak való, akik szeretik a misztikus történeteket és az izgalmakat vegyítve "fogyasztani" és kevéssé érdekli őket a hihetőség. A Cinematograph blognál pozitív irányba billen a mérleg, mi 70%-ot adunk Shyamalan legújabb thrillerére. 
